A krízishelyzetek és fordulópontok az élet olyan időszakai, amikor az ember addigi egyensúlya megbillen, és a megszokott megküzdési módok már nem működnek megfelelően. Ebben a helyzetben erős a bizonytalanság, szorongás és érzelmi túlterheltség jelenhet meg. A krízislélektan különbséget tesz normatív (fejlődési) és akcidentális (eseti) krízisek között.
A normatív krízisek az élet természetes fordulópontjaihoz kapcsolódnak, például a serdülőkorhoz, párkapcsolati változásokhoz vagy az öregedéshez. Ezek bár nehezek lehetnek, mégis az élet fejlődési folyamatának részei.
Az akcidentális krízisek ezzel szemben váratlan eseményekhez kötődnek, például balesethez, veszteséghez, betegséghez vagy hirtelen munkahelyvesztéshez. Ezek gyakran azért különösen megterhelőek, mert felkészületlenül érik az embert, és megrendítik a biztonságérzetét.


A krízismátrix fogalma arra utal, hogy egy válsághelyzetet mindig több tényező együttese alakít: a személyiség, a korábbi tapasztalatok, a társas kapcsolatok és az aktuális élethelyzet is befolyásolja, hogyan reagálunk. Ugyanaz az esemény az egyik ember számára átmeneti nehézség lehet, míg a másik számára mély egzisztenciális megrendülést okozhat. Ezért fontos megérteni, hogy a krízis nem pusztán maga az esemény, hanem az arra adott személyes reakció is.
A családlélektanban is ismerjük a krízisek fogalmát. Egyfelől itt is beszélhetünk eseti, un. paranormatív krízisekről: betegségről, munkahely elvesztéséről, mely az egyénen túl hatással van az egész családi rendszer működéséről. S itt is lehetnek normatív, fejlődési krízisek, olyan életciklus-váltásokhoz kapcsolódó időszakok, amikor a családi rendszernek alkalmazkodnia kell egy új helyzethez, például gyermek születéséhez, serdülőkorhoz vagy a gyerekek leválásához. Ezek a krízisek természetesek, de gyakran feszültséget és bizonytalanságot okoznak, mert a családtagok szerepei és kapcsolati mintái átalakulnak.


Az egzisztencialista szemlélet szerint a krízisek gyakran olyan kérdéseket hoznak felszínre, amelyeket a hétköznapokban hajlamosak vagyunk elkerülni: mi ad értelmet az életünknek, kik vagyunk valójában, és hogyan akarunk élni? A döntési nehézségek ilyenkor különösen felerősödhetnek, mert minden választás bizonytalansággal jár, s az ember sokszor attól fél, hogy rosszul dönt, vagy elveszít valami fontosat.
A terápiás folyamat célja nem csupán a feszültség csökkentése, hanem annak támogatása is, hogy az ember új jelentést találjon a helyzetében. A krízis ugyanis nemcsak veszteség lehet, hanem fejlődési lehetőség is. Bár nem mindig választhatjuk meg, mi történik velünk, azt befolyásolhatjuk, hogyan viszonyulunk hozzá.
A kapcsolódás másokhoz ebben az időszakban különösen fontos, mert a támogatás segíthet abban, hogy az ember ne maradjon egyedül a bizonytalanságával. Ugyanakkor a krízis egyben személyes találkozás is önmagunkkal: lehetőség arra, hogy tudatosabban lássuk a saját értékeinket, határainkat és lehetőségeinket. A fordulópontok sokszor fájdalmasak lehetnek, mégis hozzájárulhatnak ahhoz, hogy hitelesebben és felelősebben alakítsuk az életünket.