A csoportcélok meghatározása fontos része minden olyan közösségi folyamatnak, ahol több ember próbál együtt gondolkodni és fejlődni. A csoportterápiás szemlélet szerint egy csoport nem egyszerűen emberek összessége, hanem egy olyan rendszer, ahol minden résztvevő hatással van a többiekre. Ezért a közös célok kialakítása nemcsak szervezési kérdés, hanem kapcsolati folyamat is. Ha a tagok érzik, hogy meghallgatják őket, könnyebben alakul ki bizalom és együttműködés.


A rendszerszintű együtt-gondolkodás azt jelenti, hogy a problémákat nem csupán egyéni szinten próbáljuk megérteni, hanem figyelembe vesszük a kapcsolatok és a csoportdinamika hatását is. Egy csoportban egy konfliktus vagy feszültség ritkán csak két ember ügye, gyakran az egész közösség működéséről árul el valamit. A csoportterápiás megközelítés szerint fontos felismerni, hogy a kimondatlan érzések, szerepek és kapcsolódási minták mind alakítják a közös légkört.



A célok meghatározása során lényeges, hogy a résztvevők ne csak „feladatokat” lássanak maguk előtt, hanem személyes kapcsolódást is találjanak a folyamatban. Egy jól működő csoportban helye van a különböző nézőpontoknak és bizonytalanságoknak is. Az együtt-gondolkodás nem azt jelenti, hogy mindenki ugyanúgy gondolkodik, hanem azt, hogy a tagok képesek meghallani és beépíteni egymás tapasztalatait.
A csoportdinamika során gyakran újra megjelennek azok a kapcsolati minták, amelyeket az emberek korábbi közösségeikben vagy akár a családjukban megtapasztaltak. Valaki könnyen háttérbe húzódhat, míg mások túlzottan irányító szerepet vehetnek fel. Ezek a helyzetek azonban lehetőséget is adnak az önreflexióra és az új működési módok kipróbálására. A csoport így nemcsak közös munkatér, hanem egyfajta „kapcsolati tükör” is lehet.


A rendszerszemlélet, a rendszer szintű együttműködés segíthet abban, hogy a résztvevők ne bűnbakokat vagy „hibás embereket” keressenek, hanem inkább a működési mintákra figyeljenek. Ez csökkentheti a feszültséget és növelheti a felelősség közös vállalását. Az együttműködés akkor válik igazán hatékonnyá, amikor a csoporttagok képesek egyszerre figyelni önmagukra és a közös folyamatra is.
A közösen kialakított célok stabilitást és irányt adhatnak a csoport működésének, ugyanakkor fontos, hogy ezek időről időre újragondolhatók legyenek. Egy csoport folyamatosan változik, ezért a közös gondolkodás is állandó alkalmazkodást igényel. Ez a folyamat hosszú távon nemcsak a csoport eredményességét erősítheti, hanem mélyebb kapcsolódást és nagyobb önismeretet is kialakíthat a résztvevők között.