Az élet értelmére irányuló kérdések sokszor krízishelyzetekben erősödnek fel, amikor a megszokott kapaszkodók meginognak. Ilyenkor nemcsak azt kérdezzük, hogy „mi történt?”, hanem azt is, hogy „miért élek, és mi ad értelmet annak, amit teszek?”. Ezek a kérdések nem rendellenesek, hanem az emberi lét természetes részei. Amikor szembesülünk a szabadságunkkal és a mulandósággal, könnyen megjelenhet a bizonytalanság vagy akár a szorongás is. Ez azt jelenti, hogy az egzisztenciális válság egyfajta „megállás”, amikor újra kell gondolnunk az életünk irányát.


Viktor E. Frankl logoterápiája szerint az ember alapvető motivációja, az ami előre viszi a létezésben, az értelem keresése és megtalálása, az az egyedülálló emberi törekvés, hogy megleljük az életben a helyzet és a pillanat értelmét. Ez az értelem nem egy általános válasz, hanem mindig személyes, abban jelenik meg, amit fontosnak tartunk, amit létrehozunk, vagy ahogyan viszonyulunk a nehézségekhez. Az egzisztenciaanalízis ezt a gondolatot továbbviszi; az élet értelmét nem „megtalálni”, hanem folyamatosan alakítani kell. A döntéseink és a kapcsolataink mind hozzájárulnak ahhoz, hogy mit élünk meg értelmesnek. Ez felelősséggel jár, hiszen mindenki számára teljesen egyedi életút van, amit lehetősége van autentikus módon bejárnia.


A daseinanalízis a mindennapi létezésünkre, a „jelenlétünkre” helyezi a hangsúlyt. Azt vizsgálja, hogyan vagyunk „benne a világban”, mennyire vagyunk kapcsolatban önmagunkkal, másokkal és a környezetünkkel. Amikor elakadunk, gyakran beszűkül ez a kapcsolat, és elveszítjük a nyitottságot a lehetőségeink felé.


Az egzisztenciális válság tehát nem csupán nehézség, hanem lehetőség is arra, hogy mélyebben megértsük önmagunkat. Bár a kérdések sokszor nem kapnak végleges választ, a velük való foglalkozás segíthet abban, hogy önmagunk számára tudatosabban éljünk. Az értelem nem mindig nagy, látványos célokban jelenik meg, hanem éppen a hétköznapi döntésekben és kapcsolódásokban, melyek aztán hatással vannak az egész létezésünkre is. Végső soron az élet értelme nem egy kész válasz, hanem egy folyamatosan alakuló viszonyulás ahhoz, amit megélünk.